A piros ribiszke sekélyen gyökerező, könnyen nevelhető cserje.

Rendszeresen és bőven termő fajta. Öntermékeny.

Gyümölcse: június közepén érik, sokáig a bokron tartható. Fürtjei a fiatal termőrészeken hosszúak, 15-25 bogyóból állnak, az idősebb részeken rövidebbek. A bogyók nagyméretűek , gömbölyűek, lazán helyezkednek el a fürtön, egyszerre érnek. Héjuk vékony, fényes, sötétpiros. Lédúsak, ízük kellemesen zamatos, savas, finom.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (kiváló ivólé, szörp, dzsem készíthető belőle) és mélyhűtésre egyaránt alkalmas.

Érésiidő: június közepe

Talajigény: nem igényes, ám leginkább a középkötött vagy kissé laza, mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt kedveli.

Fényigény: közepes, napos vagy szűrt árnyékos (pl. nagyobb gyümölcsfák alá), szellős helyre ültessük. A tűző napsugárzásnak kitett fekvésben levelei megperzselődhetnek,  korán ledobja és gyengén terem.

Vízigény: nagy, földjét ne hagyjuk kiszáradni. A gyümölcsfejlődés időszakában – május végétől június végéig – különösen érzékeny a talaj nedvességállapotára, ezért kiemelten fontos a megfelelő vízellátottság, ennek hiányában a bogyók aprók lesznek és sok le is hullhat.

Ültetési idő: Szabadgyökerű  növényeket március-április, valamint október-november, míg konténeres növényeket márciustól novemberig  ültethetjük.

Szállítási méret: 1 méter magas törzsön,  szabadgyökerű